Olvassák szeretettel a Flór Ferenc utcában lakók sorait! <3
Fekete Zoltán írása:
Egy ideje érlelődik bennem, így szeretném megosztani veletek mit jelent nekem ez az út, mi az amit elveszíthetünk: 15 éve lakunk itt, az egész környék a csend és béke szigete, ahova minden nap tényleg HAZA jár az ember.
A természet itt kezdődik a házunk előtt, mert ez számomra nem út, hanem az erdőhöz tartozó első sétány, az első csoda megannyi másik mellett ami az erdőhöz köthető. A hálószobánk az erdőre néz, minden reggel az erdő illatára kelek, az autók zaja elkerül és ez itt Budapesten megfizethetetlen. Hányan mondhatják ezt el az otthonukról?
15 éve még kettesben sétáltunk végig esténként rajta, elhaladva más sétálók, futók, biciklisek, babakocsit toló szülök között. 12 éve már én ringattam itt álomba délutánonként az ikreinket a babakocsit tolva teljes biztonságban, nyugalomban. Később a gyerekek már maguktól kezdtek itt bringázni, akkor is tudtam itt biztonságban vannak.
Évek óta itt futok el, ez az első kötelező szakasz, mielőtt bevetném magam az erdőbe fülhallgatóval úgy, hogy tudom nem kell folyton hátranéznem, elüt e valami őrült száguldozó. A természetet térkövekkel csak szétverni lehet, és ez még a jobbik eset amit kaphatunk.
Tudom milyen autóban ülni, és aszfaltozott úton közlekedni. Onnantól nem leszünk egyenrangúak, az autó mindig erősebb lesz nálunk gyalogosoknál..
Félek elveszik tőlünk a sétányunkat, és megkapják az autósok, még akkor is, ha szakaszok le lesznek zárva. Félek elveszítjük közvetlen kapcsolatunkat a természettel, mert elvágja előlünk a beton, még akkor is, ha azt kis kockákból rakják elénk. Félek, hogy megnő annyira a forgalom, hogy elnyomja az erdő illatát. Félek, már nem fogok rajta sétálni, futni, kikapcsolódni. Félek ezt rajtunk kívül más nem érti, mert a többségnek a nagyvárosban ez sohasem adatott meg. Félek, hogy ez csak az első lépés, a kkk réme még mindig kísért…
Székelyi Renáta írása:
Veszem elő a bőröndöm, megyünk a Balatonra, így COVID után itthon otthon vagyunk, Magyarország ránk vár, szeretjük a Balatont, minden évben megyünk. Pakolászom és közben gondolkodom. Egy kis házban lakunk éppen hogy csak Budapesten, az erdő szélén. A város egyik utolsó földutas utcájában, nem egy Andrássy út, nincs közel metró meg mozi, viszont van fű, fa, virág, szeretjük, mi így szeretjük.
Az elmúlt egy évben sokat voltam itthon, babát vártam, így alakult, és láttam a szomszéd gyerekeket bringázni, családokat kirándulni és elképzeltem, hogy nekünk is majd milyen jó lesz, hogy majd az én kisfiam is itt tanul meg biciklizni, hogy nyári délutánokon madárcsicsergésben alszik a teraszon. Szerencsésnek éreztem magunkat.
Aztán jött az idén tavasz és a hír: a tavaly megválasztott polgármester betonozni akar, területet rendezni, gondoltam biztos azért hogy nekünk jó legyen, hiszen Ők magukat fennen hirdették mint a demokratikus alternatívát a fennálló renddel szemben. Én és még sokan mások pedig megszavaztuk őket büszkén, megkapták a lehetőséget, lehet bizonyítani, de úgy tűnik, nem sikerül.
Térkő lesz itt, hiába ellenzi a lakók nagy része. Levél is jött erről, egyenesen a polgármestertől: betonút lesz, ami ellen lehet tiltakozni, de akkor is lesz, csak akkor fizethetjük mi. Majd aztán 4 év múlva újra hirdetik, hogy Lehet Más, szavazz ránk, fogjunk össze, egységben, mert csak így lehet a diktatúrát legyőzni. De le lehet győzni? Én hittem benne, olvastam, mondtam, szavaztam, és most itt állok és nem tudom, hogyan tovább.
Szeretem a poros utcám, bár tudom, nem épp a Hajógyári sziget, bár fa lehet itt több is van, szeretném ha a kisfiam itt tanulna meg biciklizni, ha nem csak otthon beszélnénk magyarul, de elfáradtam, egyre inkább azt érzem, hogy menni kéne, mert engem zavar, mert nem tudom kizárni bármennyire is szeretném, mert azt szeretném, ha a fiam egy olyan helyen nőhetne fel, ahol legalább remény van a változásra. Egy helyen, ahol a politikusok tényleg az őket megszavazók érdekeit próbálják képviselni.
Eddig azt hittem, a jelenlegi hatalommal van a baj, de most elkezdtem félni, talán nincs megoldás, legalábbis itt nálunk. Menjünk? Maradjunk? Megyünk, most még csak a Balatonig, mint minden évben, hogy aztán mi lesz, nem tudom, csak szomorú vagyok.
Székely Attila írása:
Néhány éve egy egészen nagy, sokak által nem ismert, budapesti, XVIII. kerületi erdő közvetlen közelében lakunk, a házunkat egy földút választja el az erdőtől, madárcsicsergés, béke, ablaka-kertje az erdőre néző, békebeli házikóval. Egyszóval nyugalom a köbön…
Néhány hete érkezett egy levél, hogy az Önkormányzat szeretné futópályává, európai és “zöld” úttá alakítani a “minősíthetetlen” állapotú (nem így van) földutat, vagyis lebetonoznák, és egy keskeny sávban kialakítanának mellette egy “modern”, XXI-századi rekortán (öntöttgumi burkolat) futópályát is. Mert a földúton szerintük zötyögősen és kőkorszaki módon lehet futni…. :(((
Ez egy hosszú útszakasz az említett erdő mellett, kb. becslésem szerint kb. 3-4 km-es, nem tudom pontosan. Az itt lakó kb. 130 család (ahogy mi sem) nagy többsége, nem szeretne itt semmilyen átalakítást, mert attól tartunk, hogy az eddigi béke megszűnne, sokkal nagyobb lenne a forgalom, és egy idő után csak egy tollvonás (és néhány záróeszköz, beton oszlop eltávolítása) lehetővé tenné az autós behajtást, ami eddig nem volt számottevő, átmenő forgalom nem volt jellemző, csak az itt lakók tudtak behajtani, hogy megközelíthessék az ingatlanaikat. Lakossági tiltakozás alakult ki, volt többszöri önkormányzati meghallgatás az ügyben, ahol nem lettünk meggyőzve, sőt…
Azért írom ezt a pár sort, mert a napokban kiderült számunkra az a tény, hogy az Önkormányzat változatlanul fenntartja az építkezés (eleve számunkra) elvetélt ötletét és a hátunk mögött próbál lépéseket tenni az ügy előrevitele érdekében… (Vállalkozók versenyeztetése, engedélyek és jogosítványok kiadása, hirdetmények kiadása/kifüggesztése, stb. stb.) Azt gondolom mindazonáltal, hogy ha az érintett itt lakók ezt nem akarják – márpedig jókora többség ezt kifejezetten megvétózná – akkor nincs az az Önkormányzat, aki ezt békében és korrekt véleménycsere mellett megtenné, sehol Budapesten, sehol Magyarországon!
Ezúton fordulunk a nagy nyilvánossághoz, jobb vagy bal oldali – politikai meggyőződés nélküli emlegetés nélkül, hogy mi, vagyis az itt lakók többségi véleménye ellenére NE épüljön a XVIII. kerületi Flór Ferenc utcában semmilyen út, sem futópálya, sem betonút, sem sorompó, sem beton-zárókő!! Véleményünk szerint van a XVIII. kerületben sok olyan útszakasz, utca, tér, aminek lakói kifejezetten örülnének, ha a hatóság az ő utcájukat betonozná le…
A többségi véleményünket röviden összefoglalva osztom meg a Facebook-on, a különböző csoportokban, és a kerületi fórumokon lakóközösségünk véleményét, várva a korrekt és előremutató, segítő szándékú javaslatokat és megoldásokat. Végső elkeseredésünkben hajlandóak vagyunk állampolgári engedetlenség keretében, egyszerűen a végső megoldásban gondolkodva, jelenlétünkkel, és a sajtó teljes nyilvánosságának személyes megjelenésével, az országos média, televíziók és internetes fórumok bevonásával az Önkormányzat beavatkozását ezúton meghiúsítani!